Pszichológiai diplomámat a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán szereztem meg. Ezután kognitív viselkedésterápiás módszerekben is képződtem, jelenleg pedig család- és rendszerszemléletű terapeuta, illetve integratív terapeuta képzésben veszek részt.
Hosszú éveken keresztül pedagógusként dolgoztam, így az oktatás és a gyermekek fejlődésének támogatása területén is jelentős tapasztalatot szereztem. Ez a szemlélet ma is meghatározza munkámat, különösen a gyermekekkel és családjaikkal végzett közös folyamatok során.
Főállásban nevelési tanácsadás keretein belül dolgozom óvodás és általános iskolás korú gyermekekkel és családjaikkal. Tapasztalatom szerint a gyermekek sokszor a családban jelen lévő feszültségek „tünethordozói”, ezért munkámban egyre hangsúlyosabb szerepet kap a rendszerszemlélet. Hiszek abban, hogy mivel a gyermek a családi rendszer része, az ő nehézségei gyakran csak a család egészének működését figyelembe véve érthetők és kezelhetők.
Magántanácsadás keretében elsősorban felnőtt kliensekkel és párokkal dolgozom. A közös munka fókuszában gyakran a kapcsolati mintázatok, a családi rendszer működése és a transzgenerációs örökségek állnak. Különösen érdekel, hogyan öröklődnek generációról generációra a családi mintázatok, hiedelmek és megküzdési módok, valamint hogyan válhatnak ezek tudatosíthatóvá és alakíthatóvá.
Fontosnak tartom a folyamatos szakmai fejlődést és önismereti munkát. A pszichodráma területén több száz órás tapasztalatot szereztem, és ennek módszereit szívesen integrálom a kognitív viselkedésterápiás eszközökkel végzett munkába.
Szemléletemben fontos, hogy mindig az adott kliens személyiségéhez, élethelyzetéhez és aktuális elakadásához illeszkedően válasszam meg a módszereket és a közös munka kereteit.
Munkámat a rogersi szemlélet határozza meg: fontos számomra, hogy a hozzám fordulók empatikus, elfogadó és biztonságos légkörben tapasztalhassák meg a közös munka erejét. Célom, hogy klienseim saját erőforrásaikra támaszkodva találják meg a változás és fejlődés lehetőségét.